Akarsz tenni magadért? -mikor?

Részlet, Yohhanan könyvéből - „Megmozdulni és tenni valamit a legnehezebb feladat. Főleg, ha az ember azt a saját maga érdekében kell, hogy megtegye.

Gyártottál már te is kifogásokat? Majd elkezdek tanulni ha… Majd elolvasom ezt a könyvet, amikor… Majd keresek munkát, amint…

Ismerős? Most elárulok egy titkot. Ezek nem kifogások. Ezek félelmek. Azért nem lépsz, mert félsz, hogy nem sikerül. Félsz, hogy nem vagy képes rá, félsz, hogy elutasítást kapsz valakitől… stb. A legrosszabb viszont az, amikor a biztos kényelmetlenben szenvedsz (tudván, hogy azt a kényelmetlenséget már megismerted, és tudod milyen érzés, mennyire elviselhető, és tudod, hogy ezt még éppen el tudod viselni), mintsem hogy megmozdulj és lépj a saját boldogulásodért. Ezek a félelmek, ne feledd, szintén a múltban gyökereznek, amelyek a hamisságokból alakultak ki, amit már feljebb kifejtettem.

Erdei tanmese


Hideg volt a tél aznap is. Jól behavazódott az erdő. Az öreg alig bírta tenni egyik lábát a másik után, ahogy elindult régi barátja kunyhója irányába az erdő túl felére. Csípte az arcát az erős szél, a szája széle is kirepedezett, mégis hetente megtette ezt az utat a jó társaság, egy kis kártyaparti és néhány korty közösen elszürcsölt ital kedvéért.

- Drága barátom! De jó, hogy megint látlak. Kerülj csak beljebb. A forralt bor és a kandalló melege majd felolvasztja elgémberedett tagjaidat.
- Brrr… Cudar egy idő.
- Az.

A tűz jókedvűen ropogott, és ontotta melegét a kis faház belseje felé. Előkerült a kártya és a két öreg szó nélkül kezdte meg a játékot. Már pillantásaikból, arcuk rezdüléseiből is megértették egymást, oly régi volt a barátságuk.

A csendes üldögélés és székeik nyikorgása közepette, mikor oda-odacsaptak egy-egy lapot, a vendég egy vékony, elkeskenyedő hangra lett figyelmes. Nem szólt.

Kisvártatva ismét hallotta a hangot, de ekkor már fürkészte a szobát, hogy honnan is jöhet.

A jó barát hű társa Báró, a bernáthegyi a kandalló előtt hevert. Ő vonyított, s vakkantott időnként egyet.

- Aztán… mi baja annak az ebnek? – kérdezte.
- Óóóó, nem nagy baja van annak. Inkább a padlónak!
- Padlónak…? Hát mi baja a padlónak?
- Kiáll belőle egy szög. Szúrja a kutya bűrit.
- Szúrja-szúrja, fene vigye…, de miért nem megy arrébb?
- …hát…, mert nem szúrja eléggé!

Téged mennyire szúr az a szög kedves olvasóm? Szúr annyira, hogy megmozdulj?”

Kapcsolódó tartalmak